| 2004-12-25 karácsony reggel felkelek lenyomom az órát, a kisasztalról is. Zoknit keresek, nem találok, mindegy itthon vagyok. Gyerünk fogat mosni Belépek a fürdőszobába rögtön hanyattesek, a gyerek tusolt áll a víz. Gyors kötözés rendben vagyok. Konyha, reggeli, kenyér, tej, felvágott, vaj. Felteszek egy kávét főni. Csúszkál a kötésem inkább, leveszem, már alig szivárog a vér. Fogom a kést (persze elektromos, tudod, van lóvé) vagdalom a kenyeret, sípol a kávéfőző. Odafordulok, hiba volt, átvágtam a vezetéket 220 azonnal rabul ejtett. A rángógörcs közben levertem az asztalról a tejet, amin el is csúsztam sikeresen. Kerestem valami kapaszkodott esés közben az abroszt sikerült megcsípnem. Hát nem tartott meg. De utánam hullott a földre, vaj a képembe a rúd szalámi a tökömre, felgörnyedek fájdalmamban. Puff az asztal sarka. Vissza hátra nem mozdulok, inkább fekszem, vajas tej csordogál a pólómon. Megpróbálom elengedni a kést nem sok sikerrel rágörcsölte az áram. Ok irány az ügyelet kedvesen fogadnak, kicsit még szédelgek. Csak az orvos lett ideges mikor kezet nyújtottam és megvágtam. Neki kötöző nekem 2 rendelő. Gyorsan végeznek velem 1 szuri vénásan, alig érzem. Kezd hatni a görcsoldó, jönnek is a fájások, de legalább el tudom engedni a kést. Helyrepofoznak irány haza, eltelt a délelőtt ebéd sehol. Gyorsan előkapkodom a hozzávalókat hagyma, olaj, hal, paprika, kukta, kés (hagyományos, később megbütykölöm az elektromost) plusz a mobil hogy tudjam anyám hívni. Hagyma puculás ezerrel bőgés kétezerrel. Letörlök egy könnycseppet nem, kellet, volna, most már kimarja a szemem a hagyma sav. Ég a szemem szárad a torkom tapogatózom volt valami innivaló az asztalon. Kezembe akad egy üveg végre, meghúzom rendesen, de már köpöm is kifele. Nem túl jó ízű az étolaj. De már fogom a halat, ami nem túl egyszerű, hiszen csúszik nagyon. Megcsörren a mobil, felkapom, de rájövök hogy halas a kezem, ezért gyorsan ledobom nem túl sikeresen. Bele a halas tálba, de még csörög, meg bugyborékol eddig ennek, kampec. Vissza a halhoz. Kezdem a fejénél egy csapásra sikerül lecsapnom! De sokkalom a vért, ennyi vér egy kis halban? Felemelem, de nem csak a halfej marad az asztalom, azt hiszem a mutató ujjam vége is ott maradt. Nem gáz gyorsan leragasztom, megfogom a hal hátát késsel, felvágom a hasát. Megcsúszik a kés jól hasba szúrom magam. Üvöltök a fájdalomtól, beszalad az asszony, persze az ajtó mögött álltam, belöki az ajtót az, meg bentebb löki a kést a hasamba. Vissza az ügyeletre, a mentőbe minden döccenő kész kín, kapok morfiumot bőven. Most már nem olyan rossz. A doki is ismerős valahonnan, de miért van bekötve a keze? Most már látom a szivárvány minden színét, elalszom. Felébredek egy rendőr, ül mellettem a kedves doki, hívta szerinte az asszony leszúrt. Kafa én kórházba az asszony előzetesben. | |