| 2004 12 24 Reggel kezdődött az égőkészletet kezdtem kibogozni, persze potyogtak az izzók, recsegtek a talpam alatt zokni minek, hisz otthon vagyok. Irány a baleseti két öltés kezdődik a karácsony. Otthon ismét égősor most már papucsban. Persze sikerült eltépnem a vezetéket, gyorsan megblankolom. Nincs itthon szigetelő szalag jó lesz a gyerek tixoja. Bedugom, nem működik, megnézem érintkezik –ezen a művem? Ez jó csak miért zsibbad a jobb karom? Irány a baleseti harmadfokú sérülés de legalább az orvosok kedvesek. Gyerünk haza. Kibontom a fát csak egy vékony madzag, fogja, elő a kiskést átvágom középen. Kár volt szétugranak az ágak az alsó szépen tökön, vág a felső, kiveri a szemem a középső, kiüti a kést a kezemből, ami a lábamba áll meg. Az orvosok kedvesen mosolyognak. Gyerünk haza fafaragás. Kiviszem az erkélyre balta, fűrész, véső, sapka, sál. Óvatosan csapkodok a fejszével, mivel kicsi az erkély nagy a fa. Forgatom a fát közbe, leverem a vésőt. Hangos anyázás, alattunk is laknak. Lenézek kár volt a sálam beleakadt a fába, hanyattesek rá a fűrészre. Kopognak a szomszéd az, átadja a vésőm, meg eltöri az állam egy ütéssel. Az orvosok nevetgélnek, na de már áll a fa. Leviszem a hulladékot, megbotlok a küszöbbe, de megkapaszkodom a kuka szélébe. Persze magamra borítom, és örömmel látom, hogy mindenki kidobta a halfejet. Bűzölögve mászok felfele mikor Kati néni, kivágja az ajtót, ami telibe kap. Betörik az orrom, leesek a lépcsőn, elájulok. Kinyitom szemem előttem, fel van díszítve a fa. Hangos nevetést hallok, fordítanám a fejem, de nem megy a nyakmerevitőtöl. Működő szemmel látom az orvosok, röhögnek, hiszen az intenzíven fekszem. | |